Február 14. Valentin nap
Jó ideje gondolkozom azon, blogot kellene írni!
Megerősített ebben az elképzelésemben az is, hogy a könyvem írásakor ( Korhatártalanul – 50 után is aktívan ) valahogy előtört belőlem az írási kedv. De annak is az a „mintha beszélgetnék valakivel" formája. Mert beszélgetni imádok, elmondani és meghallgatni. Nekem egy jó beszélgetés valami ilyesmiről szól.
Hogy ki tart velem, ki lesz kíváncsi rám, majd kiderül. Semmiképpen nem szeretnék politikáról szólni, nem akarom a világot megváltani, csak néha elmondani azt, ami örömet szerez nekem vagy éppen elszomorít, ami elgondolkoztat vagy éppen felbosszant. És persze mindenkor várom majd az Olvasók véleményét, reagálását.
Valahol el kell kezdeni, hát legyen ez a Valentin nap! Mondhatnám, hogy ily módon szeretetemet fejezem ki azok iránt, akik majd megtisztelik figyelmükkel e blog első írásait. Mert szinte biztos vagyok benne, hogy az első írások szinte olvasatlanok lesznek. De arra pont jók, hogy megtanuljam, hogyan kell egy blogot kezelni.
Hm! Nekem már ez is kihívás J
Így elsőre tehát olyan témát választottam, ami alaposan megosztja az embereket: van, aki mind a mai napig prüszköl ellene, mert mire kell nekünk magyaroknak egy ilyen „amerikai" mondvacsinált ünnep?! Miért nem inkább Bálint nap, és persze megint a virágosok járnak jól...
Hogy rögtön állást foglaljak, nekem tetszik, kedves játéknak tekintem.
Számomra nem a szerelemről szól – bár én is kaptam Valentin alkalmából, no nem briliánst, de orgonát, télvíz idején, úgy harminc évvel ezelőtt –, sokkal inkább egy figyelmes gesztus valaki iránt, akit szeretek.
Itt-ott már meséltem róla, hogy sok évvel ezelőtt megalakítottuk az Első Szentendrei Női Szalon Egyesületet. Kedves, sokszínű társaság vagyunk, vállalkozók, pedagógusok, jogászok, nyugdíjasok.
Egyszer játékos kedvünkben kitaláltuk, ha már a férjünk, párunk nem lep meg minket Valentin alkalmából, majd akkor mi egymást. És ettől kezdve minden évben, februárban az a programunk, hogy valami kis bolondos tárggyal ajándékozzuk meg a másikat. A kellemes hangulathoz hozzátartoznak a finom falatok is, amiket mi sütünk, készítünk. Így tettünk a múlt héten is.
Bizonyára érzi a kedves Olvasó, ebben az estében, ebben az együttlétben mindennél fontosabb volt, hogy egymásra figyelve jókat beszélgettünk, nevettünk, úgyis mondhatnám, minőségi „én-időt" töltöttünk együtt Valentin apropóján.
Hölgytársam, Ibolya, mindig gondosan megszervezi ezt az estét, mindig kapunk egy kis kísérő szöveget az ajándékok mellé.
Idén ezt kaptuk:
„A Valentin nap arról szól, hogy különlegesnek érezzük magunkat. Mindenki megérdemli, hogy néha különlegesnek érezhesse magát."
Mi mind, akik együtt voltunk ezen az estén, így éreztük magunkat.