Grúziai anzix 1.( egy kis történelem...)
Egy utazás számomra soha nem akkor kezdődik, amikor repülőre vagy autóbuszra ülök, hanem jóval korábban. Útikönyveket lapozgatok, fotókat nézegetek, olykor valami szépirodalmat is elolvasok, csak hogy ráhangolódjam arra a világra, ahova éppen útra kelőben vagyok. Megjegyzem, a mai útikönyvek nyomába sem léphetnek a régieknek, legalábbis az én elvárásom szerint. A maiak lehet, nagyon praktikusak, színesek, sok-sok kis térképpel, múzeumi címekkel, éttermi kalauzokkal, szállásajánlatokkal...Viszont nekem túl szűkszavúak a leírások, mindössze néhány mondat a látnivalókról, azok történelméről is éppen csak valami. Ezért bizony elő szoktam kotorni a saját, ősrégi útikönyveimet, azokat bogarászom át a készülődés során.
Néhány héttel ezelőtt Grúziában jártam. Nem terveztem, váratlan ajándék volt ez az 1000 út utazási irodától, akikkel egy időre összekötöttem utazási „sorsomat". Segítem a munkájukat, hogy még többen megismerjék őket, magas színvonalú, a világ minden táját megcélzó, különleges útjaikat. Ők pedig lehetővé teszik számomra, hogy bakancslistám néhány szép álmát valóra váltsam.
Még a télen valamikor megkérdezték: „Lenne kedved elutazni Grúziába?" Számomra ez csupán költői kérdés volt, mert bármikor, bárhova máris indulnék, csak az anyagi lehetőségeim szabhatnak határt! Még kérdőjel sem került Oleg mondata végére, máris elhangzott: „igen!" .
Korábban sokat hallottam Grúzia szépségéről, és valóban, az interneten talált gyönyörű fotók azon nyomban elvarázsoltak.
Hiába kerestem Grúzia útikönyvet, nem létezik, viszont az interneten felfedeztem egy történelmi regényt, Grigol Abasidze A koronás csábító c. kalandregényét. A szerző a mai grúz irodalom Európa-szerte ismert egyénisége, romantikusan vérbő, érdekes és izgalmas történelmi regénye ötvözi a valóságot és a képzeletet, a történelmi tényeket és a művészi fantáziát, a XIII. századi, távoli Grúziába kalauzolja el az olvasót. A valaha legendás hatalommal rendelkező Grúz Birodalom új, ifjú uralkodóját, Lasát csak az élet örömei, a tivornyák, a szép nők érdeklik, nem törődik az ország gondjaival s a hatalomra éhes főurak intrikáival, aminek később súlyos következményei lesznek. A történelmi regény romantikus mesefűzése, filmszerűen pergő monumentális csatajelenetei, a tomboló szenvedélyek, nagy érzések és érzelmek magával ragadtak olvasás közben. No de nem könyvajánlót készülök írni!
Úgy döntöttem, erről az útról nem kronológiában mesélek, hanem inkább „küldök" néhány képeslapot. És ideteszek mellé a saját fotóimból is, így olyan lesz, mintha éppen azt és úgy látnátok, ahogy én láttam.
A Kaukázus ölelésben, Európa és Ázsia határán fekszik ez a csodaszép, sokarcú ország. Miért mondom, hogy sokarcú? Egyszerűbb, ha felsorolom, mi minden várja itt az utazót: tengerparti fürdőzés, vadvízi evezés, és még sok más extrém sport, valamint kerékpározás, campingezés, hegymászás, téli sportok, vadászat, halászat, gyógyfürdők, a borvidékek, a gasztronómiai kalandozások, ez sem kevés, pedig biztosan kihagytam valamit. Természetesen nem próbáltam ki mindezeket, de ha akartam volna, akár... De ugyanilyen változatos a táj: 5000 méteres hegyek, hó födte csúcsokkal, lankás dombok szőlőültetvényekkel, kolostorokkal, sivatagi táj, majd újra sűrű lombú erdőségek, gyors folyású hegyi patakok, folyók és a csodás Fekete-tenger fürdőhelyei....
A grúzok hazájukat Szakartvelonak nevezik, magukat pedig kartvelebinek. Különleges ország, különleges nép, de még az írásuk is teljesen egyedi, semmi más nyelvhez és abc-hez nem hasonlítható. Erről beszélgetve egyik grúz kísérőnkkel, előtört belőlem a magyar virtus. Elkezdte magyarázni, milyen különleges hangjai vannak a grúz nyelvnek, a dz, a dzs... Na, idefigyelj kiskomám, nézd csak, ez a „c", ez meg a „s" hang. Ha egymás mellé kerülnek, cs lesz belőle, és ha a g meg az y, akkor gy-nek mondjuk ... csak azért nem folytattam a „nyelvi vetélkedést", mert indult a buszunk.
Tbilisziben volt kis csapatunk főhadiszállása, egy kellemes szállodában. A várost hegyek veszik körül, mégis sokkal tágasabbnak tűnik, mint Budapest. Szerencsére itt sem jellemzőek a sokemeletes házak, inkább csak a külső kerületekben látni. A főváros egyaránt magán viseli a Kelet és a Nyugat jegyeit, szeretem ezt az egyveleget, amikor egyik pillanatban Ázsiában érzed magad, a másik pillanatban pedig ismét Európában. Jellegzetes, fedett erkélyes, egy-két szintes épületek vannak többségben, némelyik igen romos, elhagyott, de sokat éppen most újítanak fel... Felfedezek közöttük egy gyönyörű hófehér, szecessziós épületet is, egy kis Európa a 19. szd. végéről, a 20.század elejéről...
Tbiliszi története messzire nyúlik vissza, és mint majd' minden város, a főváros is őrzi a maga legendáját.
A Tbiliszi név a grúz tpiliből ered, ami meleget, meleg helyet jelent. Az V. században Vahtang Gorgasali, az akkori király – ez is jelzi, milyen régmúltra tekint vissza ez az ország – a környéken vadászott a sólymával. A madár elkapott egy fácánt, mindketten belezuhantak egy forrásba. El is pusztultak, mert, hogy forró víz zubogott fel a föld alól. A királynak tetszett a hely, várost alapított... eddig a legenda. A környéken ma is sok-sok hőforrás található, kár, hogy nem volt időnk megmártózni az egyik kénes fürdőben.
Tbiliszit a gyors folyású, a Dunához képest keskeny Kura folyó szeli ketté. Néhol magas part szegélyezi,tetején, itt-ott, mint fecskefészkek csücsülnek a házak. Ez is hozzátartozik Tbiliszi jellegzetes képéhez. A víz – legyen az folyó, tó, tenger – mindig harmonikusabbá varázsolja a tájat. De lehet, hogy ezt csak az én víz-imádatom mondatja velem.
Kicsit fanyalogva fogadom az ötletet, múzeumba megyünk. Megfordultam már a világ sok nagy múzeumában – ez igen nagyképűen hangzik, pedig így van –, sajnálom az időt, szívesebben nézelődnék a városban, sétálgatnék az utcákon, tereken, figyelném az embereket. De megadom magam, ha ez a program, akkor múzeumba megyünk. És pillanatokon belül kiderül, kár lett volna kihagyni. Talán Moszkvában, a Puskin Múzeum Trójai aranykincseihez tudnám hasonlítani mindazt, amit itt láttam. A sok-sok tárlóban 4-5 ezer éves, csodálatosan, aprólékosan kidolgozott arany ékszerek, fejdíszek, nyakékek, fülbevalók, karkötők és még ki tudja, mi minden. Amikor ilyen szépséges régi tárgyakban gyönyörködöm, próbálom elképzelni, kik viselhették ezeket, milyen kultúra, építészet, hétköznapi élet asszonyai és férfijai lehettek...
Grúziában igen vallásosak az emberek, ezt jelzi a rengeteg templom, kolostor, benne hívőkkel, köztük gyerekekkel. A szovjet időkben sokat bezártak, vagy nem „rendeltetésszerűen" használtak, mára azonban sokat felújítottak vagy újakat építettek.
E négy napos utazásba sok mindent belesűrített vendéglátónk, a GeoDiscovery grúz utazási iroda, olyan pompásan szervezték meg napjainkat, hogy nem éreztünk zsúfoltságot, soha nem sürgettek, hagyták, hogy élvezzük a tájat, a helyeket, és még az étkezések is keleti nyugalomban teltek, de erről majd legközelebb.
Ragyogó áprilisi napsütésben – ez itthon már nyáriasnak számít – látogattunk fel a Dzsvari kolostorhoz. Tbiliszitől néhány kilométerre található az egyik legjobb állapotban fennmaradt kora keresztény templom, a Grúzia egyik legszentebb helyének számító Szent Kereszt-kolostor. A hagyomány szerint Szent Nino, akinek nevét összekapcsolják a kereszténység felvételével Grúziában, a 4. század elején a mai épület helyén imádkozott és később egy keresztet állított Mcheta legmagasabb hegyén. A legenda szerint szőlővenyigéből készítette az első keresztet, amit a hajfonatával kötött össze, keresztet formázva. Az első, kisebb templom 545 körül épült. A jelenlegi, nagyobb építmény pedig 586 és 608 között épülhetett. Erről még grúz idegenvezetőnk is úgy beszélt, „igen régi". De ha mondjuk 10. vagy 12. században épült egy templom, az már számukra olyan hétköznapi, nem tartozik az értékes régi kategóriába, mert olyan sok régi templom található az országuk területén.
A kolostor elrendezésével sok templomnak szolgált mintaként Grúziában, illetve a Dél-Kaukázusban. Az épületkomplexum ma is fontos zarándokhely Szent Nino keresztjének maradványai miatt.
Mchetában, a Kartli Királyság fővárosában is teszünk egy sétát. Kicsit Szentendrére emlékeztet, csak mentes a sok bóvlitól, a zsibvásár jellegtől. Több mint 800 éven át az i. e. 3. századtól az i. sz. 6. századig jelentős politikai és kulturális központ volt. Kedvező fekvésének köszönhetően – az Aragvi és a Mtkvari folyók találkozásánál fekszik – mindig fontos szerepet játszott az ország életében, történelmében.
A már említett regényben olvastam Tamar királynőről, örömmel fedeztem fel ikonját a mchetai székesegyházban. „Grúzia aranykorának" nevezett időszakban uralkodott, és kiemelkedően sikeres uralkodóként emlékeznek rá (1160-1213.). Alattvalóitól a „királyok királya, királynők királynője" jelzőt kapta. Igen bátor asszony lehetett, fegyverrel kényszerítette térdre Grúzia szinte valamennyi muzulmán szomszédját. Ma is Tamar királyként emlegetik, tehát nem „nőként" mondják a nevét.
Egy hatalmas víztározó – Tbiliszi innen kapja vízellátását, a hegyekből lezúduló folyók táplálják – mentén fekszik Ananuri erődje (17-18. szd), természetesen templommal. Majd minden templom erőd is volt egyben, ez is utal a grúzok harcos voltára.
Nekem ez a hely nemcsak idegenforgalmi mivolta miatt marad emlékezetes. Hanem mert örök kíváncsiságomnak itt sem tudtam ellenállni, az igen meredek kőlépcsőkön sikerült felkapaszkodnom az erőd falára, azzal a céllal, hogy minél jobb fotót készíthessek az épületegyüttesről. És mint tudjuk, a felfelé vezető út mindig könnyebb! Mikor elkészült a fotó, lenéztem, és szembesültem vele, hogy a lefelé út valóban veszélyesebb lesz. Valószínűleg úgy nézhettem ki, mint Micimackó, amikor gondolkozik: én is toporogtam jobbra, toporogtam balra..., mire idegenvezetőnk személyében ott termett megmentőm, aki, mint egy középkori lovag, kezét nyújtva lesegített a magas várfalról. A történet csak ott hibádzik, hogy a várúrnők nagy valószínűséggel nem mászkáltak a veszélyes várfalakon.
A következő részben Grúzia híres vendégszeretetéről, gasztronómiájáról küldök néhány képeslapot.
Sajnálom, hogy magába a blogba nem tudom bevarázsolni – még – a fotóimat, de ha kíváncsiak vagytok, a facebook oldalakon megnézhetitek.